A türelem rózsát terem, még itt a sivatag közepén is, avagy minden jó, ha a vége jó...na de hol van még a vége?? :)

Hát újra itt! :)

Azt sem tudom hol kezdjem, mert annyi-de-annyi mindent történt itt körülöttem azalatt a másfél hét alatt, mióta utoljára hírt adtam magamról ezen a fórumon, hogy csak nnna :)

Talán kezdem a lakás kérdésnél, mert legutóbb ez volt az egyik hot téma. Nos kb másfél hét után hétfőn reggel elhagyhattam vééégre a Mövenpick-et, és birtokba vehettem a korábban beígért apartmant a Beverly Hills Towerben. Hááát mit mondjak, a lakás egyszerűen gyönyörű, hatalmas nagy, konkrétan körbe tudom kergetni magam benne, egy kb 35-40 m2-eres nappali + étkező, egy minden igényt (de az enyémet mindenképpen) kielégítő nagy konyha, egy vendég WC zuhannyal, ez kb a "social" része, majd egy hosszabb folyosón lehet eljutni a két lakrészhez. Azért írom, hogy lakrész, mert nem szimplán két hálószobáról van szó, ugyanis mindkét szobához tartozik egy saját fürdőszoba, illetve egy-egy gardróbszoba is :) Jjja és majdnem elfelejtettem van még egy mosókonyha is, egy (kosaras) férfiember nagyságú mosó-szárító géppel.
A lakás tehát első osztályúúúú, szépen berendezett, hangulatos, "szerelem az első látásra", de sajnos fülem is van nem csak szemem... és akkor most jön az, hogy DE, mert háááát nehogymáááá ne legyen DE :)

A "DE" konkrétan kb 60 kültéri légkondi turbinában testesül meg (elnézést, ha van gépészmérnök az olvasóközönségben, lehet, h tök nagy hülyeséget írtam, nekem annak tűnnek), amik il concreto az ablakom alatt fület és idegrendszert nem kímélve zakatolnak éjjel-nappal, sőt éjjel még mintha hangosabban szólnának, de lehet, h csak a város halkul le annyira, h nagyobb lesz a kontraszt, mindenesetre első hallásra nálam megütötte az "extremely noisy" kategóriát, és sikítva szaladtam a "facility managerhez", h gyorsan csináljon vmit, mert én itt egyetlen éjszakát sem tudok aludni.

A drága jó ember - aki mellesleg pakisztáni születésű, de kb 30 éve Qatarban élő hihetetlen lelkiismeretes, jófej emberke - és amúgy rengeteg segített már és segít a mai napig is egy csomó mindenben - szval azonnal megfordult az autójával a város másik végéből és elkezdte végigjárni a környező tornyokat, hogy találjon nekem vmi másik alternatívát... Aznap este sikertelen volt a körút, nem talált szabad apartmant, ami megütne vmi hasonló szintet, így nagy duzzogva és mindkét fülembe füldugót nyomva (úgy egyébként egyáltalán nem hallani a zúgást) szépen elaludtam.
Másnap munka után már én is vele mentem, mondván jobb, mint ha otthon ülnék a zakatoló lakásban, meg hátha ketten együtt majd sikeresebbek leszünk, de sajna nem. Gyerekek, ez döbbenetes. Itt van kb 25-30 db min 30 emeletes, egyenként kb 300-400 lakásból álló toronyház, és MIND TELE VAN!!! De úgy, h itt ezen a környéken a bérleti díja egy ekkora lakásnak 14.000-18.000 QR (na most kapaszkodjon meg mindenki: az annyi, mint 910.000 -1.170.000 Ft / hó!!!!!) Na jóóó, senki nem mondta, h a Westbay-en kell lakni, de ez 5 perc sétára van a cégtől, egyenlőre még nincs autóm, szval sok választási lehetőségem nincsen, ráadásul az első 3 hónapot a cég fizeti, úgyhogy nem szívesen mennék el máshova...

Na egy szónak is száz a vége, ahogy teltek a napok, úgy kezdtem megszokni ezt a zúgást, most már szinte észre sem veszem, ráadásul, ha itthon vagyok - ami most már amúgy egyre ritkábban van - akkor is megy vmi zene (vagy ritkábban a TV) háttérzajnak, éjjel meg ott vannak a saját füleimre kiöntött jó kis szilikon füldugóim, amik már annyi hasonlóan kellemetlen helyzetből mentettek meg... Szval maradok!!! Maradok, mert megszerettem ezt a "kis" lakást, kipakoltam a cuccaimat a bőröndökből a gardróbba, kezdem belakni, szuper, h reggel ripszi-ropszi átsétálok a cégbe, hogy közel van a City Center stb...
Az élet csupa kompromisszum, nem igaz? És ha hiszitek ha nem, mióta meghoztam ezt a döntést hirtelen szép lett a világ!! :) Azóta minden más téren is jelentős előremozdulás történt,és napról-napra érezhető a hangulatomon, h kezdem magam "itthon" érezni :) Kezdem elfogadni, megszokni, mitöbb MEGSZERETNI ezt a várost úgy mindennel együtt :)

Mert amúgy meg egy szuper kis hely, tényleg olyan, mintha nyaralnék, csak éppen napközben dolgozok kicsit! :) De azt is annnyira élvezem!! Nem tudom mikor hagyta el ilyen utoljára az én számat, de ebbe most ne is menjünk bele. A lényeg, hogy most a helyemen vagyok, nagyon is... azt érzem! :) Vidáman megyek be minden reggel dolgozni, azt sem tudom hova nyúljak először annyi teendő van, de teljesen lázba hoz, minden nap valami új ötlet pattan ki a fejemből, a főnököm is hulla jó fej, tök laza, jó humorú fickó, minden ötletemre széles mosoly hagyja el a száját, és egy feltartott hüvelykujjal jelzi, hogy ez az!!! Meg excellent! És egyéb lelkesítő csatakiáltások. :)

A Teaboy időközben már megtanulta, hogy én sok tejjel, cukor nélkül szeretem a kávét, mint ahogy azt is megfigyelte, h a napnak melyik részében iszok, így kérés nélkül hozza szinte percre pontosan minden nap. De valamelyik nap az is előfordult, hogy egy teli tálca mini muffinnal jelent meg, és mindenkit végigkínált. Szval el vagyunk látva rendesen :) Egy szavam nem lehet a munkahelyemre (eddig), és remélem ez így is marad :)

A másik nagy előrelépés a "szocializálódás" terén történt, ugyanis néhány, a szállodában egyedül eltöltött este után kezdtem azt érezni, hogy vagy nagyon gyorsan találok magamnak "új" barátokat, társaságot kimozdulós programokhoz, vagy be fogok csavarodni, de nem kicsit. Azon nyomban felpattantam a netre egy óra leforgása alatt két expat közösséget is találtam, akikkel rögtön felvettem a kapcsolatot. /Azoknak akik előtt esetleg nem ismert az expat szó jelentése csak 1 mondat erejéig kitérnék rá. Az expat = expatriate röviditett formája, a wikipedia szerinti meghatározása: "olyan képzett szakemberek, akik időszakosan vagy véglegesen külföldön vállalnak munkát"./

Kiderült, h az egyik - többnyire angol, ausztrál, amerikai, francia, egyiptomi és néhány ázsiai nemzet ifjait tömörítő - expat csoport nagyon is aktív, profi honlapjuk van, minden héten szerveznek vagy 3-4 programot, és aki akar csatlakozhat bármelyikhez az RSVP gomb megnyomásával. Előtte persze taggá kell válnod, gondolom megszűrik azért, h kit engednek be, de ez rendben is van, hozzáteszem nekem egy percig nem voltak kételyeim, h befogadást nyerek-e, és persze így is volt. Úgyhogy azóta már a héten szerdán találkoztam is néhányukkal, egy nagyon kellemes estét töltöttem tizenketted magammal, és olyannyira jól sikerült az első alkalom, h jövő héten már két programom is lesz velük, hétfő este egy mozi, csütörtökön este meg (ami itt olyan mint otthon a péntek este) Zakret Beach-re megyünk ki BBQ-zni. Tábortűz, zene, jó borok (ott lehet, ott nem látja senki :)), szval minden ami belefér, és kinn is alszunk, kvázi kempingezünk egyet.. :) Húú már nagyon várom...

Jövő héten amúgy a másik expat társaságból is találkozok 3 emberkével (2 angol lány és egy ír srác), akikkkel eddig még csak chateltem...szval lassan de biztosan beépülök a dohai közösségi életbe, és ezt felettébb élvezem. :)))

De természetesen az itt élő honfitársaimat sem hanyagolom, sőőőőt! Ma például pont 2 magyar családdal voltam egy egész napos sivatagi túrán, kis tengerparti strandolással, focizással megspékelve. Isteni időnk volt 38 fok, de max 30-nak lehetett érezni a finoman simogató szélben, megnéztük a Film City-t (majd találtok róla képet a mai gyűjteményben), ez egy mesterséges mini város, ahol régebben egy filmet forgattak, innen kapta a nevét, utána kicsit krosszoztunk a sivatagban, majd egy kellemes kis partszakasznál letáboroztunk a terepjárókkal, előkerültek a kempingszékek, csirkecombok, almás lepények, főtt kukoricák (le sem tagadhatnánk, h magyarok vagyunk) és eljött a lazulás ideje... :))

Holnap délután pedig szintén egy BBQ-ra vagyok hivatalos, ahol zömében magyarok lesznek, ők nem családosok, de párjukkal kint élő magyarok. A házigazda lány tagja egy otthoni jó barátom havernője; és a Zoli már akkor megpróbált "összeismertetni" minket, amikor még Pesten voltam. Azóta itt felvettük már egymással a kapcsolatot, telefonon többször is beszéltünk Dórival, egy nagyon kedves, érdeklődő, segítőkész lány. A másik párral, akik szintén ott lesznek holnap meg amúgy már találkoztam a múlt héten egyik este, a lány hozzám hasonlóan szombathelyi származású, sőt egy évfolyamban is jártunk, csak a két rivális gimi padjait koptattuk. Meséltek pár érdekes sztorit, ajánlottak néhány megfontolandó dolgot, pl hogy érdemes autót bérelni addig is amig nem tudok venni, mert gyakorlatilag itt nem nagyon tudsz máshogy közlekedni, lévén nincs tömegközlekedés, de nagyon gyalogos utak sem, ahol meg vannak, ott is katasztrofálisak a járdának nem igazán nevezhető apró kockakövekből girbve-gurbán kirakott, egyenetlen, kisebb nagyobb lyukakkal tarkított, női körömcipőt nem kímélő poros utak.

A cipőkről jut eszembe, hogy voltam pedikűrösnél, még a szállodában, egy filippino lányka végezte, és bár teljesen más technikával, mint otthon, de olyan gyönyörűen megpedikűrözött, h szerintem utoljára a születésemkor volt ilyen babapuha talpam, és a francia lakkozás is csudiszép lett. Jóllehet 85 QR-t fizettem (ami az otthoni ár kétszerese), mégis nagyon nagy megelégedettséggel jöttem el. Ezen felbuzdulva elkezdtem kicsit utánajárni a fodrász és műkörmös témáknak is, ugyanis festett szőke rövid hajamat 3-4 hetente kell festeni/vágni, ugyancsak 3 hetente töltetem a körmömet, és már 2 hét eltelt, úgyhogy kezdett égetővé válni a téma. Többen is ajánlották, h ha biztosra akarok menni, akkor nem szabad ezen spórolnom, jó helyre kell mennem, mert a legtöbb fodrászatban filippino lánykák dolgoznak és ők nem is nagyon festenek hajat, de a vágás is csak annyi, hogy körbevágják a hajadat, se semmi stylingolás :) Na háát én megfogadtam a jó tanácsot, találtam is egy "Glow American Salon" nevű helyet, aminek 2 üzlete is van, az egyik pont egy pár toronyházzal arrébb, mint ahol most lakom, úgyhogy azt hiszem itt teszek egy próbát hamarosan. Mondjuk elég húzós árai vannak (megint csak az otthoni árakhoz viszonyítva, amit mint tudjuk nem szabad :), de én ezen nem szeretnék spúroskodni. :)

Múltkor úgy zártam a bejegyzésemet, hogy most írok majd a helyi csapvíz minőségéről... Nos annyit kell tudni, h a megérkezésem után 2 nappal az volt szinte az első dolog, amit a magyarok a lelkemre kötöttek, h mihelyt kiköltözök a szállodából, azonnal szereltessek víztisztítót a csapokra, de még a zuhanyrózsára is, ugyanis többen tapasztalták egy pár hónap után, h elkezdett hullani (nem kicsit) a hajuk, de aztán a víztisztító felszerelését követően ez megállt, szval mindenképpen figyeljek erre oda. Nos még csak 4 napja költöztem ide be, de holnap tervezem, h beszerzek pár ilyet a csapokra és a zuhanyra, mert nekem amúgy sincsen vmi dús hajkoronám, szval ha még ebből is veszítenék akkor azzal már a kritikus szint alá kerülne a hajállományom :) Ennél fogva aztán ivásra még kevésbé alkalmas az itteni víz, de mivel én otthon is palackozott vizet ittam már évek óta, ez itt nekem nem jelent újdonságot.

Húúú igaz, hogy még lett volna vagy 4-5 téma amit szívesen megemlítettem volna ma, de akkor azt legközelebbre hagyom, mert itt már éjfél elmúlt és holnap reggel fél 9-kor jön a költöztető cég, hozza a dobozaimat, benne a személyes dolgaimmal, amik lassan egy hónapja indultak el Budapestről és amiknek egy részét már nagyon hiányolok, mert bár teljesen bebútorozott, és gépekkel maximálisan felszerelt lakásban lakom, de ezen kívül SEMMI nincs, se egy kés, egy villa, semmi, úgyhogy elég érdekesen étkeztem itthon az elmúlt pár napban :) De ez már csak holnap reggelig tart, utána ismét egy fokkal emelkedni fog a komfortérzetem... És így megy ez minden nap mostanság :) És ez jó! :)

Na Drágáim, búcsúzom mára, továbbra is él, hogy az elérhetőségeim bármelyikén (email, sms, FB, Skype, Viber, Whatsapp, Touch, Facetime stb.) szívesen fogadok Tőletek bármikor, bármilyen "zaklatást"! :)

A múltkor közzétett Picasa albumba rendszeresen töltöm fel az újabb és újabb képeket, még egyszer a link:

https://picasaweb.google.com/103440771468501188065/EgySzokeNoEseteIAzArabVilagban?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOWjioj02oCY1AE&feat=directlink


Nemsokára jelentkezem!

Addig is, ne politizáljatok, hanem szeressétek egymást és élvezzétek a tavaszt! :) Ja és világbéke! :)

Uram dobj le egy kis türelmet nekem!!!

Hahó otthoniak!

Sokan jelezték már, hogy tűkön ülve várják a folytatást, ezért nem húzhatom tovább az idegeket, folytatom a beszámolómat :)
Nos múltkor azzal búcsúztam, hogy legközelebb már az első pár nap munkahelyi élményeiről is fogok tudni írni, így rögtön ezzel is kezdeném.

Alapjában véve és összességében nézve pozitívan tudok nyilatkozni, nagyon kedves volt a fogadtatás mind a közvetlen kollégák, mind a főnökeim irányából, birtokba vettem az ablak melletti, kikötőre néző L alakú asztalomat, aztán vártam... leginkább pl a laptopomra és egy IT-s-ra aki beállít rajta nekem mindent, tudván, hogy a főnököm már hetekkel korábban megrendelte nekem... de semmi... Aztán hamarosan megtudtam, hogy még a HR-eseknek át kell küldeni vmit az IT-soknak, és akkor majd ők bevisznek vmit a rendszerbe, és akkor majd utána, de legkésőbb holnapra, ezt írásba is adták. Na mondanom sem kell, ez a holnapra, holnapra még ma is tartott, még ma sem tudtam gép elé ülni, ma is azt mondták, h holnap, amihez az első nap még mosolyogtam, a második nap már csak somolyogtam, ma már meg kellett erőltetnem magam, hogy ne üljön ki az arcomra amit valójában gondolok, de nem is értem magamat, h valójában min csodálkozok, hiszen ismét egy inkumbens vállalathoz szegődtem el, és hát ezek - a legnagyobb rosszindulat nélkül - sem a rugalmasságukról és gyorsaságukról híresek. Szóval türelemre tanít ez az eset is, abból nekem sajna nem sokat osztottak ott fenn, de nagyon igyexem :)

Egyébként legalább ilyen bonyi belépőkártyához jutni, sőt igazán véglegeset majd csak kb 3-4 hét múlva kapok, amikor már meg lesz a residence permission-öm (RP), hívjuk magyarul "letelepedési engedélynek". Alig 1 hetes itt tartózkodásom alatt naponta kb 11,5-szer hallottam, hogy ezt meg azt majd akkor kapok, vagy tudok intézni magamnak, ha meglesz az RP... úgyhogy tényleg kezdem elhinni, hogy nem is nagyon létezek itt addig, amíg ezt a vacak papírt meg nem kapom, amihez át kell essek egy orvosi vizsgálaton (pisi, kaki, vérvizsgálat mittomén), ujjlenyomatot vesznek rólam és lehet, hogy még tűzkarikán is át kell ugorjak egyet, már bármit el tudok képzelni :) Szóval senki ne gondolja, hogy olyan egyszerűen befogad ez a kedves kis ország! :)
Relax, don't worry, take it easy meg egyéb hasonlókat nyomat mindenki körülöttem, és ezt a magyar srácok is napjában többször elismétlik nekem, hogy valóban tudatosuljon.

Háát lassan őrölnek errefelé a malmok, az már egyszer biztos, itt csak az olajból befolyó dollárok kattognak gyorsan, amúgy ez úgy tűnik rajtam kívül mindenkinek (már) teljesen megszokott és elfogadott tény, nekem azért még szoknom kell... :)

Ez még amúgy még mind semmi, mert ok, hogy nincs laptopom, nem nagyon tudok dolgozni addig, na bumm... Ennél azért van egy picit zavaróbb tényező, mégpedig az, hogy még mindig a Mövenpick-ben lakom (na jó azért senki ne kezdjen el sajnálni, mert egy 5 csillagos szálloda), de mivel eredetileg azt mondták, h csak 2-3 napot maradok még mindig nem pakoltam ki a 2 börönd meg 1 nagy utazótáskából - mert hát nem tudhatom, hogy melyik nap mondják azt, hogy na akkor MA - így még mindig bőröndből élek, minden reggel vasalgatok (mellesleg "Bentley" márkájú vasalóval:)), mert bár vasalva hoztam ki őket, egy hete bent gyűrődnek a bőröndben, ráadásul annyiszor pakoltatták át velem a reptéren a cuccaimat a kiutazáskor, hogy konkrétan már fogalmam sincs mi hol van, így bármit keresek full át kell forgatnom az egész bőröndöt, ha nem kettőt, szval nem tesz túlságosan boldoggá, de nem tudok mit tenni, mindenki csak mosolyog, türelmet és megértést kér, én próbálok visszamosolyogni, és a türelmemről megerősíteni őket, de őszinte leszek ez napról napra nehezebben megy.:( Arról nem is beszélve, hogy ma értesített a nemzetközi költöztető cég, hogy megérkeztek Doha-ba a cuccaim (konkrétan 32 doboz formájában) vámolás alatt vannak, és 2-3 napon belül szállítanák... Na igen, de hova?? A szállodai szobám közepére csak nem tornyosíthatják fel.. :)

Ráadásul a dobozokban van egy jópár olyan cucc, ami már kezd hiányozni.. Pl a futócipőm, illetve a leasure&pleasure ruháim, olyannyira, hogy múlt pénteken mikor a magyarokkal kimentünk a partra a Brigi a lelkemre kötötte, h "játszós" ruhába menjek, mert homok, por stb... na nekem a "legjátszósabb" ruhám az egy fehér vászon szoknya volt, ráadásul akkora szél volt a parton, hogy muszáj voltam a Brigi hajgumijával egyik oldalt összefognom a szoknyát, így azon a felén enyhén mini lett belőle, ami itt tudvalevő nem túlságosan ildomos, de választhattam, h vagy ez, vagy egy váratlan pillanatban alákap a szél.... és akkor aztán lehet, hogy azt kockáztatom, h a következő géppel jöhetek is haza :)

Amúgy érdekes, mert pont ma láttam egy - nem helyi illetőségű - csajt kijönni a hotelből konkrétan egy olyan mini szoknyában, hogy hűűűűbammeg, végigkísértem a szememmel a parkolóban álló autójáig, gondoltam hátha választ kapok rá, hogy honnan veszi a bátorságot, pl egy helyi illetőségű, magas rangnak és tisztnek örvendő férfiember "hozzátartozója" vagy vmi hasonló, de neeem... Szval vannak itt még bátor, vagy leginkább vakmerő hölgyikék, én mindenesetre a tengerpartos eset óta még nem mertem szoknyát felvenni, mert azóta is elég nagy szél van, egyik nap még egy komolyabb homokvihar is volt, pedig nagyon vágyom már rá, hogy kicsit, legalább egy icipicit nőcisebben öltözhessek fel :)

Visszakanyarodva a munkahelyre, mert azt érzem hogy - bár az elején úgy indítottam, hogy nagy általánosságban pozitív a kép - mégis valahogy a végére a mérleg nyelve talán egy kicsit inkább lefelé billent, ezért belső késztetést érzek arra, hogy kidomborítsam a jó oldalát is, ugyanis hál Istennek abból is van bőven.

Teszik nagyon ez a nemzetközi közeg, többségben indiaiak, egyiptomiak, helyi arabok és fehérek (angolok, ausztrálok, kelet-európaiak - talán ilyen sorrendben is). Furi, de 2-3 nap alatt hozzá lehet szokni, épp ma mondtam ebédnél a srácoknak, hogy már teljesen természetesen jövök-megyek itt a sokféle nemzetiségű embertömegben...

Ha már az ebédnél tartunk megemlítem kicsit a munkahelyi menzát. Általában 4 féle meleg étel van, egy csirkés, egy halas, egy marhás, amihez rizs, krumpli vagy párolt zöldség kérhető köretnek, illetve egy vmilyen tésztaétel. Legnagyobb örömömre van egy hatalmas salátabár is vagy 20 féle különböző zöldséggel illetve kevert salátával, humusszal, padlizsánkrémmel illetve mellette elhelyeztek még egy szendvicses részleget is, mert azt már tapasztaltam korábban is, hogy vannak nemzetek, akik ebédre csak egy szendvicset esznek, nekik a vacsora a fő étkezés, anya meleg vacsorával várja őket, ebédre meg csak bekapnak egy szendót. Na azért itt a szendvicsek sem "egyszerűek", gyakorlatilag te magad választhatod ki szintén vagy 15-20 féle "feltétből", hogy mik kerüljenek a friss bagettbe.
Eddig 3-szor ebédeltem itt lenn és 20-40 QR (1200-2400Ft) között fizettem, ami sztem nem vészes.

Ha már az áraknál tartunk, kétszer vásároltam már a korábban említett Carrefourban, és mindkétszer azt tapasztaltam, hogy teljesen megfizethető árak vannak, ha okosan válogat az ember, mert pl paradicsomból van vagy 4 fajta, 3 QR/kg-tól 22 QR/ kg-ig, és ennél még nagyobb a differencia bizonyos tejtermékeknél, vagy akár a tojásnál.
Arról már korábban is írtam, h bődületes a választék, én imádom a sajtokat például, hát itt aztán mindenféle sajtok vannak, piros és zöld sajtot is láttam, a 7-8 QR-tól (400-500 Ft) 25-30 QR-ig (1300-1900 Ft).

Már megint elkanyarodtam a munkahelytől (ma úgy látszik nem vagyok olyan összeszedett, mint szombaton :), pedig azért még lenne mit mesélnem...
Például a "teaboy"-ról, itt ugyanis ilyen is van, minden emeleten vagy 1-2 dedikált, többnyire nepáli, sri lankai fiúcska, akik frissen vasalt egyenruhában járnak-kelnek az emeleten és az a dolguk, hogy időnként megkérdezzék, hogy kérsz-e valamit, és akkor ő szépen elmegy a konyhába, elkészíti és tálcán (nem viccelek, ezüst tálcán) odahozza neked és széles mosoly kíséretében leteszi az asztalodra. Na de ne képzeld, hogy egy szimpla IKEA-s bögrében hozza ám ki a tejeskávét, vagy teát, hanem csodálatos festett porcelán csészében, csészealjjal együtt, ahogy kell!
/Le is fotóztam, lsd fenn./ Amúgy ha éppen olyankor szomjaznál meg, amikor a teaboy nem jár feléd, akkor neki is van egy melléke, rácsörögsz és bemondod, hogy mit kérsz. Naaa milyen?? :)
Ja és a cégnek van "saját márkájú" ásványvize, úgyhogy mi Qtel vizet szívunk magunkba napközben, remélem, hogy nem a csapvizet palackozták be rafkósan :) Bár eddig megúsztam a 3 napot különösebb "baleset" nélkül :) De ami késik, az várat magára! :)

Na de komolyra fordítva a szót: eltekintve az első 1-2 bekezdésben taglalt "hiányosságoktól", nagyon is pozitívak az első benyomásaim az új munkahelyemről. Tegnap leültem a főnökömmel face 2 face, mik az ő elvárásai, elképzelései, mik az enyémek, nagy megnyugtatásomra elmondta, hogy ő gyakorlatilag szabad kezet ad nekem, mivel ez a pozíció (az enyém) most lett kiemelve, ergo részben új, úgy lehet alakítani, ahogy szeretném, ehhez 2 embert is kapok, akikből, az egyik már gyakorlatilag előttem pár nappal meg is érkezett (házon belülről pályázott át), a másik érkezőben... Szóval van kihívás, van rengeteg feladat, van hozzá segítség, meg még hagynak is szabadon dolgozni, hááát azt hiszem ennél szebbet álmodni sem lehet, ráadásul olyan kedves és már-már zavarba ejtően dícsérő szavakkal mutatott be a team-nek, hogy azt éreztem, jajj ne tedd ezt velem, mert azt gondolják majd, hogy én vagyok nagy fehér isten(nő), aki jött a nagy messzeségből, zsákjában a nyugati üzleti szemlélettel, komoly, nagy árazási stratégiákkal, stb és majd hatalmas várat épít itt a sok homokból!!! Na de viccet félretéve természetesen jól esett ez a kedves fogadtatás, kinek nem esne jól, és azt érzem, h tele vagyok lelkesedéssel, tervekkel, elképzelésekkel, már jár az agyam, h hogy és hol kellene kezdeni és ez NAGYON JÓÓÓÓÓ ÉRZÉS, olyas valami, amit már rettentően nélkülöznöm kellett az elmúlt 1-2 évben!
Úgyhogy most már tényleg csak azt várom, hogy megkapjam végre azt a q...-tel-es laptopomat, és elkezdődhessek végre az, amiért ide jöttem... :)

Rettentő sok mindenről tudnék amúgy még írni, de lassan lekopik a zselé a körmömről (nektek meg a retinátok a sok olvasástól), elég terjedelmesre sikeredett a mai írásom...utólag is elnézést az össze-vissza egyik-témából a másikba ugrabugrálásért, ez ma így sikerült, lesz ez még így se!!

Na mára búcsúzom, legközelebb igyekszem még érdekesebb témákról hírt adni, pl. a helyi közlekedési "jellegzetességekről", autókról, a csapból folyó víz minőségéről és egyéb témákról, amikről időközben tudomást szerzek... Sokminden bennem maradt, de hagyni kell témát legközelebbre is!

Csóóóóóóók és halljak ám felőletek én is!!
/Bár eddig hál Istennek nem lehet okom panaszra :)/

Az első benyomások...

Üdvözlet a Közel-Keletről!!! :)

Háát megérkeztem! Itt vagyok egy (számomra) új világban, egy új életszakasz kezdetén..
Sok mindent olvastam Qatar-ról és a Közel-Keletről mielőtt belevágtam ebbe a "kalandba", hogy ne érjenek túl nagy meglepetések, főleg ne csalódások és talán ez az oka annak, hogy itt tartózkodásom eddigi 2 napjában elmondhatom, hogy hozta vagy bizonyos szempontból még überelte is az elvárásaimat, elképzeléseimet, de még azért korainak tartom, hogy ezt 100%-os biztonsággal állíthassam, inkább csak az első benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni, megfűszerezve néhány számomra szokatlan dologgal, amikkel találkoztam itt kinn...

Nos, arról most sokat nem is regélnék, hogy kb 35 percig pakoltatták velem keresztbe-kasul, át majd vissza a 2 bőrönd, 1 nagy sporttáska, illetve a 3 kézipoggyászom (laptoptáska, fotóstáska, női kézitáska) tartalmát, hogy kevesebbnek tűnjön, végül 25kg túlsúllyal (és 57 ezer Ft-tal karcsúbb bankkártyával - ennyi volt a bünti a túlsúly miatt)felengedtek a gépre... Ilyenkor azért megfordul az okos kis buksimban, hogy ha mondjuk nem én, hanem egy nálam 25kg-val "erősebb" férfiember utazott volna helyettem 25 kg-val kevesebb poggyásszal (ergo összsúlyban egyenlőek vagyunk), akkor őt simán felengedik bünti nélkül... Ezt mint magánember gondolom, de ha átkapcsolok "pricing expert" üzemmódba már kevésbé tudok haragudni rájuk... Így megy ez a mi szakmánkban :)

Alig ocsudtam fel a "túlsúly mizériából", jött a következő meglepetés, de ez már pozitív volt, nem is kicsit, elmondhatatlanul nagyon!! Kiscsaládom meglepett és a tudtom nélkül, titokban feljöttek Szombathelyről, hogy elbúcsúztassanak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy "csak ezért" 500 km-t autókáznak, főleg a 3 gyerekkel, akik közül a legkisebb alig múlt 1 hónapos!! Amikor megláttam Szonját, a kis másfél éves keresztlányomat és Rebót a nővérét szaladni felém a reptéren, majd sorra bukkantak elő az ismerős arcok a reptéri büfé oszlopai mögül (a a húgom a pici Tamival, a sógorom, a szüleim, az unokanővérem a férjével és 2 fiúkkal..) háát mit mondjak nem bírtam tartani magam, és konkrétan zokogásban törtem ki, még szerencse, hogy csak szolíd útismink volt rajtam, addig a percig, mert utána nem sok minden maradt rajtam... Egy biztos: nekem van a legfantasztikusabb családom! Nagyon fogtok hiányozni, de minden héten beszélünk, videó telefonálunk stb, úgyh ne izguljatok! Minden rendben lesz!! :)

Na hát szóval mindezek után egy laza 5,5 órás repülést követően megérkeztem Doha-ba,az Al Maha service egyik kedves kísérőhölgye pillanatok alatt végigvitt az emigration offic-on, így sorban állás nélkül pikk-pakk csomagokkal, mindennel együtt kinn is voltam a váróban, ahol a sofőr kis táblán a nevemmel már várt, tudta hova kell hoznia, úgyhogy minden flottul ment. Kedves srí lankai 20-on éves fiúcska, gyengus angollal, de annál nagyobb lelkesedéssel mesél, kérdez, mesél, kérdez :) Majd egy "good luck mam"-mal elbúcsúzik, mikor kiszállok. /Csak egy kis érdekesség: mikor tavaly novemberben pár napot kint töltöttem és egyre-másra hallottam "good morning mam", "how are you today, mam" stb. nagyon nem értettem, hogy miért hívnak engem "anyának" (mom= mother rövidítése, amit szintén "mám"-nak ejtünk - ezt csak azok kedvéért részleteztem, akik németesek voltak a suliban :)), mikor egy darab ráutaló jel sincsen, hogy anya lennék, mire aztán segítettek, h ez nem mom, hanem a madame röviditése :)/

A Mövenpick Tower & Suite, ahol az első 3-4 napomat töltöm mielőtt átköltöznék 2 utcával arrébb lévő ideiglenes apartmanomba a Beverly Hills Tower-ban a Qtel irodaházával szemben helyezkedik el, konkrétan az ablakomból pont rálátok leendő munkahelyemre, ami azért is fantasztikus, mert elég 35-40 perccel a munkaidő kezdete előtt felkelni, ami nekem nagy könnyebbség lesz, lévén itt hivatalosan 8-kor kezdődik a munka, én meg otthon fél 8-8 között szoktam kelni...

Kedves meglepetésként a szobában várt egy "welcome package" a Qteltől, ami egy szép A4-es bőr mappatartót, egy doha térképet, egy helyi magazint, egy a nevemmel (helyesen leírva) felcímzett noteszt és egy Qteles SIM kártyát tartalmazott, illetve az én drága ex- és leendő "többmintkollégám" még egy átalakítót is belecsempészett a csomagba, mondanom sem kell enélkül most nem írnám ilyen nyugodtan a blogomat, és a telefonom is már rég lemerült volna, ugyanis itt nem az otthoni szabványúak a konnektorok, ergo ha bármilyen magammal hozott készüléket szeretnék használni, vagy tölteni, akkor ez a kis kütyü elengedhetetlen.

Hál Istennek úgy alakult, hogy van 2 nap pihenőm itt mielőtt vasárnap elkezdenék dolgozni (itt ugyanis péntek-szombat a hétvége), ezt kihasználva tegnap és ma reggel is 9.30-ig (!!!) aludtam, és csak azért keltem fel ilyen "korán", mert 10.30-ig van reggeli :) Dél körül tengerparti sétálós, halazós, lazulós programra mentem tegnap 2 leendő magyar kollégám és családjaik társaságában Al Khor-ba (egy kis halászfaluhoz hasonlító pici település fél órányira Doha-tól). Kellemes 26-27 fok volt, napsütés, pici széllel társítva, homok-por-pálma-tenger-halászhajók hegyekben és rengeteg emigráns, olyannyira, hogy arabot konkrétan nem is láttam sztem, olyan érzésem volt, mintha átruccantam volna Pakisztánba, Sri Lanka-ba vagy India legmélyére :) Na és itt nem szívbajosok ám a "sötétbőrű vendégmunkások", kocsányokon lógó szemeket meresztgetve, teljes fogsor hiányában, szellős mosolyuk kíséretében sétáltunk végig a parton, ahol ők a pálmák árnyékában heti egyetlen szabadnapukat töltve egyszerűen csak fetrengtek a fűben...
Azért mondtam, h itt nem voltak szívbajosak a srácok, mert Doha-ban konkrétan rám sem mernek nézni (ahogy a többi fehér nőre sem), lesütött szemmel, lehajtott fejjel teszik a dolgukat, ugyanis egy "rossz mozdulat" és repülhetnek haza, kitoloncolják őket az országból. Szóval itt rend van, a legnagyobb nyugalommal megyek ki az utcára...:)

Ma a kései reggeli után meglátogattam a legközelebbi bevásárlóközpontot, lévén már 1,5 napja itt vagyok, most már - "egészséges Nőként" illik felmérni a "lehetőségeket". :)
Háát mit mondjak kb egy Westend 2-3-szorosa lehet a "City Center" (így hívják a bevásárlóközpontot) belsejében pálmafák, van vagy 4 emeletes, rengeteg lift, mozgólépcső, egy viszonylag nagy korcsolyapálya és temérdek üzlet, kávézó, étterem...

/Hímnemű olvasóimnak ezen a ponton azt ajánlom menjenek ki egy kávéra/sörre, mert nagyon csajos téma következik:)illetve javaslom, hogy gyengébb idegzetűek ugorjanak egy bekezdést/

Háát egy jó 3-4 órás program lett belőle, ugyanis lépten nyomon "home furnishing", "home design", "home decoration" üzletbe botlottam, amik hát mondjuk ki a gyengéim... CSAJOOOOOOK, ezt nem lehet elmondani... Egy kisebb fajta orgazmus...vagy akár már-már egy közepessel is felér, nem merek nagyot mondani :))
Olyan kis kreatív konyhai kiegészítőkre bukkantam, amiket még sehol nem láttam. Pl szilikon gyűrű, amit a tepsibe kell beletenni, ha felmelegedett az olaj, a gyűrűbe beleütni a tojást és a tükörtojás gyönyörű szabályos lesz, nem folyik szét... De találtam pl egy olyan lábosra való műanyag "fedőt" (perfect boil pan topper), ami kicsit homorú, középen picit nyitott és nem engedi, hogy kifusson a forrásban lévő víz, egészen pontosan felfogja azt, ami ki akarna futni... Aztán persze van az IKEA-s alma szeletelőnkhöz hasonló elven működő, de kicsit más szerkezetű mangó szeletelő, aztán "color changing eggtimer", a tökéletes főtt tojáshoz, dino alakú szendvics gyártásához szükséges vágósablon (kis és nagy gyerekeknek :))praktikus narancshámozó, speckó alakú grépfruit "evőkanál", és még sorolhatnám holnapig...ÉS ami a legdurvább mindezek nagy többsége 10-25 Ryal (650-1.600 Ft)között van, a legdrágább is max 45 Ryal (nincs 3.000 Ft) De amin a legjobban ledöbbentem, azok a gyönyörűbbnél gyönyörűbb nagy padlóvázák, exlusive lámpák stb, amiket otthon (Mo-on) 20-40e Ft alatt meg sem mutatják, itt 120-300 Ryal (7.500 - 20.000 Ft) között láttam csodaszééééépeket!!
Szintén pozitív meglepetés volt, hogy az otthon megszokott és szeretett márkáim: Mango, Zara, Woman's secret stb.. "hazai" áron kaphatóak itt is.. ÉS VAN BODY SHOP!!!!!!!!!!! YEAH!!
Na jó, ez nem egy "shopping blog", nem szeretnék ezen a ponton leragadni, inkább mesélek még más érdekességeket, amiket ma jártamban-keltemben tapasztaltam.

/Srácok, visszajöhettek!! :)/

Beültem egy latte-ra az egyik "teraszos" helyre és csak úgy nézegettem az embereket.. Ez amúgy egy másik nagy hobbim, sőt elárulom (bár egy jópáran tudják rólam), hogy sutyiban szeretem "kihallgatni" is az embereket, akik a szomszédos asztalnál ülnek és beszélgetnek, ez persze csak akkor megy, ha valamilyen általam értett és beszélt nyelvek vmelyikén művelik. Szóval nézegettem az előttem elhaladó embereket, és azt kell mondjam, hogy kb fele-fele arányban láttam arab és nem-arab embereket, a nem arabokon belül is kb 50% volt a fehérek aránya, így hosszas matekozás után kimondhatom, h a bevásárló központ látogatóinak egy negyede az itteni kifejezéssel élve "western" :) Ami jóóó :) Nekem tetszik! De bejön amúgy ez a vegyes nemzetközi környezet, közeg...eddig :)

Elnézegettem a nők öltözködési szokásait is, és megállapíthatom, hogy általában véve elég visszafogott, de azért láttam nem egy olyan nőt, aki térd feletti szoknyát vagy rövid nadrágot viselt, hozzáteszem ezek nagy többsége egy férfi oldalán sétálgatott, és itt gondolom az sem mindegy.
Mellesleg egy csomó miniruhát, mini farmer szoknyát, forró sortokat stb láttam az üzletekben, azért kiváncsi lennék rá, hogy kik, mikor és hol hordják, "hordhatják" :)
Én eddig mindenhol azt olvastam, hogy a nőknek "erősen ajánlott" a térdet ill a vállat takaró ruhákban megjelenni, különben könnyen összeütközésbe kerülhetnek, főleg helyi arab nőkkel...
Láttam több "vegyes párost" is, de szinte mindegyik fehér férfi - sötétebb bőrű nő (nem katari arab) volt, a fordítottjával - legalábbis a mai nap folyamán - nem találkoztam.

Az eladók mindenhol nagyon kedvesek, köszönnek, de nem tapadnak rád, nem zaklatnak, viszont ha van kérdésed, nagyon készségesen válaszolnak! :)
Az "ami befolyik, az rögtön kifolyik" elve alapján természetesen a latte és fél liter víz elfogyasztása után nemsokkal a női mellékhelyiséget is meg kellett látogatnom, így arról is tudok referálni. Két érdekességet is tapasztaltam, az egyik, hogy van 2 gyerek méretű, a gyerekek magasságához épített mosdó, illetve van egy lábmosó sarok!! Igen, jól olvassátok, ugyanis rögtön a női toilet mellett található a "woman prayer room" (női imaszoba), ahova természetesen mezítláb, és ezek szerint tiszta, illatos talpacskákkal lehet csak Allah színe elé kerülni...
Azért elég furi látvány volt ahogy a feltűrt abaya-ban lábat mostak ott a helyi asszonykák... De biztos ez is csak az első alkalommal furi, aztán megszokom majd, és fel sem fog tűnni :)
Amúgy minden WC-ben van egy "dedikált" filippínó takarítószemélyzet, és mihelyt kijössz a WC-ből ő teljes menetfelszerelésben bemegy utánad és 3-szor "felzsurulja" oda-vissza, és csak utána mehet be a következő delikvens... Ez szép és jó egyébként, mert így enni lehet a földről, de azért belegondolok, hogy ha otthon mondjuk egy Jam Pub-ban 2 Mai Thai után, teli hólyaggal, összeszorított lábakkal állok 13.-ként a sorban a női WV előtt, akkor nem biztos, hogy szeretném, hogy minden ember után 5 percig takarítsa vki a WC-t, de hál Istennek itt nem volt ekkora tumultus, illetve van elég mellékhelyiség...

Ezt az élményemet mondjuk pont megcáfolja a tegnap Al Khorban tapasztaltak, ahol ugyan nem mentem be a nyilvános WC-be, mert hál Istennek pont "nem kellett", de kb 100m-ről csukott szemmel odataláltam volna... Na de mint korábban említettem óóóóriási nagy különbség van Al Khor és Doha között, leírhatatlan, és háát én nem véletlen ez utóbbiba szerződtem :) Hihi :)

Még bementem az Auchan/Tesco/Interspar típusú helyi hypermarketbe, a Carrefour-ba körülnézni, és ami a legszembetűnőbb volt az a zöldség-gyümölcs részleg, ami kb 4-5 sorból állt és MINDEN, azaz minden kapható volt! Mindegy hogy melyik idény gyümölcse vagy zöldsége, behozzák, ha kell a világ végéről is, így aztán láttam paradicsomot Jordániából, gyönyörű nagy, tisztított ládás sárgarépát Austráliából, friss málnát, illatos epret, görög és sárgadinnyét, chillei paprikát, mindenféle friss zöld fűszert, de a felét nem is ismerem... De ami utána jött az még ezt is überelte, egy hatalmas halas pult, ahol jégen hűtött friss halak és tengeri kütyük tömkelege feküdt békésen kiterítve :))
Amúgy azt Zsolt is mondta, hogy a Qtel "menzán" gyakorlatilag minden nap van vmi hal, úgyhogy azt gondolom "jó helyre kerültem" :)
Edinek a húgomnak csak annyit üzenek, hogy a Carrefour-ban kapható a kedvenc amcsi mogyoróvajas csokid a Reese's is, úgyhogy majd viszek Neked haza nyáron egy kartonnal :)

Tettem fel néhány fotót Picasa albumba az első 1-2 napról, amit majd folyamatosan bővíteni fogok, itt:

https://picasaweb.google.com/103440771468501188065/EgySzokeNoEseteIAzArabVilagban?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOWjioj02oCY1AE&feat=directlink

Addig is legyetek rosszak, élvezzétek a magyar tavaszt!! :)

Pár nap múlva jelentkezem a első munkahelyi élményekkel!

Tschóóóók, Viki